A napelemek újrahasznosítása körül annak ellenére is sok a kérdőjel, hogy a PV-panelek összetevői teljes egészében alkalmasak az újrafelhasználásra. Mindenekelőtt azonban szögezzük le: a napelemből nem lesz környezetszennyező hulladék! Egész egyszerűen azért nem, mert a napelemekre is vonatkozik az Európai Unió elektronikus hulladék begyűjtésre és újrahasznosításra vonatkozó szabályozása. A keretek és előírások tehát adottak: lássuk, mik a lehetőségek!
Távlatokban gondolkodni
A napelempaneleket legkevesebb 25 éves élettartamra tervezik. A gyakorlatban ennél akár tovább is működhetnek – ahogy az 1990-es években telepített, ma is jól muzsikáló napelemek bizonyítják –, így 30-40 év is eltelhet addig, amíg kiszolgálják idejüket. A legalább negyedszázados élettartam-elvárásnak logikus következménye, hogy a paneleket időtálló anyagok – rozsdamentes acél, alumínium, edzett üveg – felhasználásával gyártsák. Ezek az anyagok már önmagukban értékesek, és ha jó állapotban maradtak meg, egyszerűbb felújítani és újra felhasználni őket, mint újat gyártani, ezzel is csökkentve az előállítási költségeket.
A napelemek 75%-a üveg, alumínium keretben – emellett található bennük rézdrót, egy műanyag csatlakozódoboz, és valamennyi szilikon, ón, ezüst és ólom. Ahhoz, hogy ezekhez hozzájussanak, az újrahasznosítás során szét kell szerelni elemeire a szolár paneleket, és külön-külön kezelni az így kinyert anyagokat. Jelenleg ugyan a hulladékként való tárolásnak jóval alacsonyabb lenne a költsége, mint a munkaigényes újrahasznosításnak, ám a megújuló energiák piacán az ilyen rövidlátó szemléletnek egyértelműen nincs helye. (Más kérdés, hogy az uniós szabályozás már eleve elejét veszi az ilyen sumákolásnak.)
Végesek a nyersanyag-források
A Föld nyersanyagforrásai végesek, a nyersanyagokat biztosító bányászat pedig erősen környezetszennyező; a megújuló energiatermelés és az újrahasznosító technológiák kéz a kézben járnak a fenntartható fejlődés útján. A napelemek széles körű elterjedése Európában a 2010-es évektől tapasztalható, így reálisan két-három évtized múlva lesz égetően fontos, hogy az újrahasznosítás és a gyártás végleg és elválaszthatatlanul összefonódjon. 2050-re 78 millió tonnányi PV-hulladék vár majd sorsára, ezért a megoldás megtalálása elkerülhetetlen.
A területen szerencsére folyamatos a technológiák tökéletesítése, így minden esélyünk megvan rá, hogy a megboldogult napelemek visszatérjenek a körforgásba – vélhetően ismét napelemként. Az ASTRASUN hisz a folyamatos fejlődésben, és felkészülten fogadta az újrahasznosítást illető szabályozást.
