Amerikai kutatások is alátámasztják az Astrasun eddigi pozitív tapasztalatait a napenergia-termelést és a birkalegeltetést kombináló gazdálkodásról. Oregon államban két fontos, az agrivoltaikus gazdaságokat vizsgáló kutatást is végeztek az elmúlt évben: az egyik napelemparkban tartott birkanyáj gyarapodását hasonlította össze legelőn tartott birkanyájéval. A másik tanulmány pedig azt vizsgálta, hogy a napelempanelek alatt kialakuló növénytársulások miképpen befolyásolják környezetüket.
Több árnyék, több növény, több beporzó
Kezdjük talán az utóbbival, hiszen (látni fogjuk) részben ennek tanulsága alapozza meg a birkás legeltetés sikerét is a napelemparkokban. Mint arra mi magunk is rámutattunk korábbi blogbejegyzéseinkben, a napelemparkok a közhiedelemmel ellentétben jótékony hatással vannak a környezetre: árnyékot biztosítanak ott, ahol eddig nem volt árnyék, felfogják a szelet, a talajba kapaszkodó állványzat a fák gyökerének szerepét pótolja a talajerózió lassításában, a panelekről lecsorgó csapadék pedig a víz gyors párolgását akadályozza meg. Egyetlen esztendő elegendő ahhoz, hogy a napelemparkban a korábbi monokultúra helyett az árnyékot és a félárnyékot kedvelő, nagyobb vízigényű fajokkal egy sokkal gazdagabb flóra alakuljon ki, növelve a helyi biodiverzitást.
Mindez a változás azonban nem marad a napelempark „belügye” – a Scientific Reportsban megjelentetett tanulmány szerint nemcsak gazdagodott a biodiverzitás, hanem a virágzás idejét is elnyújtotta a folyamat, így a beporzók tovább találhattak nektárt ugyanazon a környéken. Mindennek a haszonélvezője pedig a környező területek agráriuma volt.
A mezőgazdaságnak azonban más oka is van rá, hogy a napenergia-termeléssel lepaktáljon – és itt jön képbe az Astrasun által is folytatott gyakorlat. A naperőművek területén ugyanis a birkák remekül érzik magukat, és minőségi élelmet is találnak!
Az Oregoni Állami Egyetem által először a Frontier in Sustainable Food Systems folyóiratban publikált tanulmány két évig (2019-2020-ig) követte egy hagyományos legelőn és egy napelemparkban tartott birkanyáj életét. Kiderült: a legelőn tartott birkáknak nagyságrendileg többet kell enniük ugyanannak a súlygyarapodásnak az eléréséhez. A monokultúra biztosította egyoldalú étrenddel szemben a napelemparkos birkák többfajta növényből válogathatnak, az árnyék jelenléte pedig a közérzetüket javítja.
A kevesebb néha több
A legelők terméshozama között látványos volt a különbség; pontosan 38% a hagyományos legelő „javára”. Ugyanakkor a napelemparkban elérhető kevesebb, de jobb minőségű, sokoldalúbb táplálék elegendő volt ugyanahhoz a súlygyarapodáshoz a birkáknak. Összefüggést találtak a birkák vízfogyasztása és a legelőtípus között is: az árnyékos napelemparkban kevesebb vízzel is beérte a nyáj (legalábbis az első évben; a rekordmeleget hozó 2020-ban már kiegyenlítődött a két nyáj vízfogyasztása). A kutatás a kétfajta nyájból származó bevételt is mérlegre tette: hektáronként nem egész 20 dollárral keresett kevesebbet az a gazda, aki napelemparkban legeltette a nyáját – ám ez csak a mezőgazdasági oldala a nyereségnek. Összességében azonban – a fűnyírás költségeinek megtakarításával és a naperőmű által termelt energia értékesítésével – a napelempark bizonyult jövedelmezőbbnek.
Miért fontos mindez? Azért, mert a naperőműveknek a nagy kiterjedésű, jól benapozott kaszálók, szántók, legelők ideális helyszínt adnak, így szinte borítékolható az ezekért való konkurálás a mezőgazdaság és az energiaipar között. Magyarországon nagy előrelépés, hogy a földvédelmi törvény módosításával bizonyos feltételek mellett megkönnyítették a naperőművek telepítését termőföldön. Az Astrasun meglátása szerint hosszú távon a két ágazat közötti együttműködések, az agrivoltaikus gazdaságok széles körű elterjedése elkerülhetetlen – ez azonban minden szereplőnek a javára fog szolgálni.
