A magyar naperőművek tulajdonosainak az elmúlt hetekben nemcsak a szokásosnál jóval kevesebb napsütés miatt fájhatott a fejük, hanem az extrém magas kiegyenlítő díjak, illetve a KÁT mérlegkörön belül allokált szabályozási pótdíjak egekbe ugrása is mélyítette a homlokukon a ráncokat. Minderre hidegzuhanyként jött a hír: a menetrendezés ára akár tízszeresére (!) is drágulhat. (Csak hogy a nagyságrendekkel tisztában legyünk: egy eddig 40-50 ezer forintos szolgáltatás így akár félmillió forintba is kerülhet majd.)
Áprilisban lehet június, de február is
Ezek a csapások valójában összefüggenek – mutat rá dr. Keresztes Attila, az ASTRASUN Csoport igazgatója –, hiszen a kötelező menetrendezés által prognosztizált termelés és a megvalósult termelés eltérése után állapítják meg a kiegyenlítő díjakat. A menetrendezést végző cégek egy napon korlátozottan tudják módosítani az adatokat, a rendszer pedig 15 percenként továbbítja az áramtermelésről szóló jelentéseket a szolgáltató felé. A menetrendezés alapját az adott hónap adott napjának átlagos időjárása, besugárzása jelenti – de őszintén, ki látott az elmúlt években átlagos időjárást Magyarországon? Kis túlzással elmondható, hogy a nyári hónapokat leszámítva a napsütéses órák száma igen messze állt a nagykönyvi adatoktól. Hol több, hol kevesebb, de leginkább kevesebb jutott belőle. Az olyan naperőmű-szuperhatalmaknak, mint Görögország vagy Spanyolország, éppen a napsütéses órák számának magas és egyúttal stabil voltában rejlik a sikere. (összehasonlításképpen: Magyarországon 1 kWp napelem 1150-1350 kWh-t termel évente, Görögországban pedig 2000 kWh-t!)
2020 első felében hazánkban szokatlanul napos márciusnak és áprilisnak örvendhettünk: az áprilisi áramtermelésből származó bevétel az ASTRASUN egy-egy KÁT-projektjének esetében lényegében párezer forinttal tért csak el a júniusitól. A másik végletet most, egy évvel később tapasztalhatjuk: nagyon úgy tűnik, hogy az idei áprilisi termelésünk ezúttal a márciusi alatt marad.
A menetrendezés megbukott, de vajon tényleg szükség van rá?
Sokáig működött az a konstrukció, hogy havidíjat kértek a naperőmű termelését menetrendező vállalkozások a szolgáltatás után, és a minőségbiztosítás jegyében átvállalták a kiegyenlítő díjakat. Ez a rendszer azonban vállalhatatlan lett, hiszen a kiszámíthatatlanul változó szabályozás egyszerűen megfojtja ezeket a cégeket, minimális bevételre, vagy egyenesen veszteségre kárhoztatva őket.
Nem is csoda, ha a szolgáltatók szerződésmódosításra vagy szerződésbontásra kényszerülnek, az új megrendelőknek pedig csillagászati árakat mondanak. Ilyen piaci környezetben a kedvező árú havidíjas menetrendezést el lehet felejteni; s ez a változás a költségek tervezésének ellehetetlenülése miatt könnyen kedvét szegheti a megújuló energiába beruházó üzletembereknek.
Mi lenne a megoldás? Véleményünk szerint semmi nem indokolja a napi szintű menetrendezés követelményét, azt pedig végképp nem, hogy a kiegyenlítő díjat ennek függvényében állapítsák meg. Amíg nemhogy az egyszeri ember, de még egy harcedzett meteorológus sem tudja biztonsággal megmondani, milyen idő lesz, amikor reggel kinéz az ablakon, addig hiába várjuk el a menetrendezést végző szakemberektől, hogy pontos előrejelzést készítsenek arról, hogy adott napon mikor, mennyi ideig, milyen intenzitással éri a napsütés a paneleket.
Illetve a pontos menetrendezés előfeltétele lehetne, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat biztosítson (a menetrendezéshez használható negyedórás bontásban) előrejelzést a naperőmű menetrendezés érdekében. Ez persze nem fog megtörténni soha – hiszen lehetetlen.
Ugyanakkor a lehetetlent várják el a menetrendező cégektől.
